ADVENT - Emma és a gyermeki csodavárás

Hangok, színek, illatok, ízek, érintés…

Advent idején mind-mind újra tisztaszívű gyermekek vagyunk.

Hosszú ideje a december a kedvenc hónapom. Amikor ünneplőbe öltözik a szívem egy-egy csípős, hideg estén, koncertet hallgatva, forró teát kortyolva. Vagy éppen mikor összegyűlik a falu apraja-nagyja, s halleluját éneklünk, valamiképpen átszellemülve, de mitől is?

A mai nyugati ember lelkéhez, legbelsőbb valójához az érzékszervein át vezet az út.

Advent. Várakozás. A csoda érkezésére. Végeredményben ez a csoda a visszatalálás önmagunk legtisztább, s legnaivabb gyermeki énjéhez. Szokás mondani, hogy a karácsony az ajándékozás napjává silányult az idők folyamán. Ám szerintem még a legmértéktelenebb költekezés mögött is a gyermeki, tiszta odafordulás , adása szívünket kitárás a végső, tudattalan indíték - más eszköz híján, amit felnőve elfelejtünk.

Ahogy közelegnek az ünnepek, Emma minden porcikája mohón emlékszik gyermekkora fahéj- vanília illatban úszó süti sütéseire, a hidegből behozott fenyő csakis ekkor, évente egyszer érezhető illatára. Bármikor fel tudja idézni , ha becsukja a szemét, az angyalvárás színes fényeit, az olvadozó gyertyák melegen simogató pislákolását - mert bármilyen hangulatban is telt némely gyerekkori karácsony, ezek az apró, erzekelhető, idillt idéző momentumok beleégtek földi ruhájában, s tiszta örömmé varázsolják az ünnepet képzeletében, emlékezetében. Sóvárgás - idill, harmónia után. Nem szereti Emma a halat, ám az ünnepvárás közepette szájában érzi a szentesti halászlé ízét, amit egész évben képtelen lenne megenni… az az este viszont elképzelhetetlen nélküle- közelebb viszi őt a csodához. A színtiszta harmónia megéléséhez. Arra is rájött, hogy azért nem díszíti a karácsonyi fenyőt a trend szerint, csakis egyetlen színbe, mert a színek kavalkádja megidézi benne a karácsony szellemét…. Ez a vágy a megtapasztalásra elnyomja benne az igényt a reklámokban látott, követendő , harmónikusan ilyen vagy olyan színű gömbök garmadájára. S tisztázta magában, hogy nem valami kultúrsznobság vagy a vénség készteti arra, hogy ne szeresse a csilingelően könnyed karácsonyi popslágereket, amik csak eltávolítanák őt a Lényeg átélésétől. S mára elfogadta, hogy csak a saját lejátszási listája, a számára tiszta hangok teszik őt újra és újra azzá a kisgyerekké, akinek ilyenkor legmélyebb vágya éreznie magát.

Ehhez az érzéshez még valami hozzásegíti őt: a tapintás melegséget- legyen az egy puha takaró, egy papucs, egy ölelés, vagy akármilyen érintés is….

A plüssmacit, a puha pizsit, a bakancsba bele nem férő pihekönnyű melegzoknit mind ugyanazért szereti: édesanyja babakori érintésérzékeny emlékezteti őt mindegyik…

Ugyanilyen a masszázs, s bármely más érintéssel dolgozó módszer is: ehhez az élményhez, harmóniához képes bennünket közelebb vinni. Ezért tölt fel, ezért pihentet, s ezért válunk nyugodtabbá , ezáltal erősebbé általa. Mert az eredeti, harmonikus állapotunkhoz visz közelebb bennünket. Szavak és magyarázat, ferdítés, a felszín kaparászása helyett. Ezért vagyunk képesek közelebb kerülni általuk a sóvárgott optimális közérzetünkhöz és nyugalmunkhoz.

Szeretettel várlak masszázsra, metamorfra!

Szabó Edit