Ahogy lélegzünk, úgy élünk

Elkezdődik , amikor világra jövünk, s mindaddig velünk marad, amíg el nem távozunk. Élni annyit jelent, mint tapasztalatot szerezni- csakúgy, mint a légzés, megtapasztalni és érezni. A légzés és az érzelmek közti kapcsolat ősidők óta ismert. Ha megijedünk, zihálunk és visszatartjuk a lélegzetünket. Ha pánikba esünk, gyorsan és felületesen lélegzünk. Ha örömteli én nevetünk, mély hasi légzést végzünk. Könnyen felismerhető tehát, hogy lélegezni annyi, mint érezni. Ezért ahhoz, hogy visszanyerjük az érzékelésünk, s életünk teljességét, vissza kellnyernünk a légzésünket.

Ha csupán részlegesen lélegzünk, részlegesen fogunk érezni is.

Ezt a titkot gyerekkorunk óta ismerjük, s megtanultuk, hogyan vegyük hasznát ennek a dolognak, noha nem vagyunk tudatában. Kisgyerekként mindannyian teljes légzést folytatunk: tudunk igazán sírni, nevetni, kiabálni, örülni, vagy bánkódni.

Aztán lassan megtanultunk egy nagyon hasznos trükköt: -Ha nem lelegzek mélyen, nem érzek olyan nagy fájdalmat, micsoda áldás! De jó, hogy így el tudom tompítani magamat!

Azt is megtanulhattuk, hogyha méregbe gurulunk, bajba kerülhetünk, így nem kifizetődő dolog érezni és haragudni. Hé, ha nem lelegzek sokat, akkor jobban tudom kontrollálni, hogy bent tartsam a haragomat. S kifejleszthetem magamban akár az asztmát is, amitől majdnem megfulladok, de ez jobban működik, mint a harag….

Természetesen ezek a folyamatok nem tudatosak. Megtanuljuk, hogy ahhoz hogy kontrollalni tudjuk az érzelmi szintünket, kontrollalni kell a légzésünket.

Tehát mi a rossz abban, ha nem akarjuk érezni, hogy fel vagyunk zaklatva, vagy lenyeljük a haragunkat és a könnyeinket?

Évekbe telhet, míg rájövünk, milyen nagy árat fizetünk érte. A fájdalom, a harag, a szomorúság érzésének eltompitásával eltompul a valódi vidámság, az öröm érzésének képessége is. Nem sokunknak tanították meg gyermekkorunkban, hogy az érzelmeinket és a testünk között szoros kapcsolat van. Minden érzelem és érzés elfojtásával a légzés által bezáró ik a testünkbe, s számtalan rendellenességet okozhat.

Ezért fontos időnként újra felidézni, s beépíteni a napjainkba, hogy teljes légzést is folytassunk, odafigyeljünk néha, hogyan lélegzünk, s legalább néhány percet szánnunk arra, hogy a légzésünkre koncentrálunk, s különböző módon hasznositjuk a közérzetünk javítására.

(Tovi Browing inspirálta az írást.)

Lélegezzünk együtt!

Van néhány ötletem!

Edit