Emma nyúzott, s még csak kedd délután van...

Némely szürke, ködös, rohanó nap után bizony nem könnyű színessé varázsolni egy hétköznap estét. Gyorsan , maximálisan feltöltődni a következő nap kihívásaihoz anélkül, hogy a kutyába is belekössön az ember. Tudod, amikor becsukod az ajtót magad mögött, s rá is fekszel, nehogy valaki bejöjjön, s hozzád szóljon. Reménykedsz, hogy te vagy az első, aki hazaért, s jut egy kis csend és levegő.

Emma ilyenkor, ha hazaér, még kabátban lenyomja a vízforraló gombját, beledobja a csészébe kedvenc gyömbéres-citromos teájához a filtert, mézet csorgat rá. A fürdőkádjába csorog a víz a levendula sóra. Meggyújt néhány gyertyát. A kádban kortyolgatja a finoman égető gyömbér teát, fülében a lágy hawaii dallamok a kékesfehéren hullámzó , egzotikus tengerhez repítik.

A csudába. A feje még mindig zakatol … a mai gondolat-bomba .

Rápillant a telefonra, sietve megtörölközik.

Pár perc múlva megérkezik Edithez.

Ugyanaz a dallam, mécses, könnyed, vidám lény fogadja az ajtóban. A lomilomi percek alatt kivarázsolja a napi mókuskerékből… úgy ér haza, mintha két napja ment volna el otthonról.

Te foglaltál már időpontot?